Már régóta időszerű egy írás, hogyan is alakulnak ki a zöldségek, gyümölcsök árai?
Erre teszek kísérletet a SZÖVET munkatársaként, mivel napi kapcsolatban vagyok a termelőkkel, és a fogyasztókkal is.

Az árak összetevői: termelési önköltség, ami magában foglalja a szaporító anyag árat, a munkadíjakat, a kezelő szerek árát, a gépek üzemanyag és amortizációs költségét.

Értékesítési költségek: szállítás üzemanyagköltségei, az értékesítést végző munkaerő díjazása (legtöbb gazda nem tud maga értékesíteni, mert gazdálkodik).

Termőre fordulás esetén, amennyiben helyből megveszik, odamennek érte, felvásárolják, ez ha termelési önköltségen történik, akkor a gazda még csak a költségeit kapta meg, fejleszteni nem tud, a megélhetéshez nem elég.

Már évek óta, de két éve halmozottan az a tendencia, hogy termelési önköltség fele alatt, fele körül vásárolják a felvásárlók az idénygyümölcsöket, - zöldségeket. Így sokszor még szedni se éri meg, mert többet kellene a szedőknek fizetni, mint amennyit a gazda a termékért kap. Ott rohad a fán, pár év és a gazda kivágja a termést, eladja a földjét. A fogyasztó pedig vásárolja a multi, külföldi tulajdonú termékeket (még ha magyarországi a cég, akkor is).

A túlélést biztosító földtulajdon befektetők, külföldiek kezébe kerül. Véletlen?

A SZÖVET megpróbál ezen változtatni, úgy, hogy online sok – jobbára budapesti és néhány vidéki -– tudatos vásárlóhoz hétről hétre eljut, értesíti őket a zöldség-gyümölcs vásárlási lehetőségekről.

A vásárlóink pedig hálásak, igen jó minőségű, ízes termékhez jutnak, segítve a gazdát is.

Az értékesítési költségek miatt viszont ezt csak helyben (a termelő gazdaságához közel), illetve a nagy, budapesti, illetve városi felvevőpiacokon éri meg csinálni. Problémát jelent, hogy a termelés helyéhez közel rendszerint adott termékből sok van; így ott nem, vagy csak nagyon olcsón lehet eladni (pl. Szabolcsban almát…). Vidéken ezért újszerű értékesítési lehetőségeket keresünk.

Szövetségünk az értékesítés megszervezésével a méltányosságra törekszik! Nem az olcsóságra! Kell legyen a gazdának az értékesítésnél tisztességes haszna is, hogy ne adja fel.

Néhány hírlevél olvasónk megírja, hogy: „Jó, jó, támogatja Ő a gazdákat, és örülne a közvetlen kereskedelemnek, de hogy van az, hogy kikerülve a láncokat, a termékeink drágábbak a zöldségesnél lévőnél? Biztos becsapja a kapzsi gazda a jóhiszemű vásárlót!”
Nos ilyenkor kell megírnom, ha van időm, az árképzést.

Meggy esetében a termelési önköltség, ha kézzel szedik, akkor 90-100 Ft/kg.
A felvásárló önköltség alatt veszi a meggyet (feldolgozóknak, importőröknek, kereskedelmi láncoknak). Tehát most 2009-ben 40-60 Ft/kg.
Számoljunk. Ha leszedi a gazda ennyiért, akkor a tisztességtelen kereskedelmi lánc akár 200%-t is rátehet, és még mindig olcsóbb a zöldségesben a termék, mintha a gazdától közvetlenül vásárolnánk. Igen ám, de közben a gazda tönkremegy. Versenyezni nem tud az árral, mert amíg ő 100 Ft/kg-ért, haszon nélkül adja, addig a felvásárlótól még mindig lehetne akár 80 Ft-ért kapni úgy, hogy a kereskedő zsebretesz 100% hasznot!

Feldolgozóiparunk (magyar, kisléptékű) a föld színével lett egyenlővé téve, így a kiskapu is bezáródik előttünk, ha nem eszmélünk!

Remélem a sorok magukért beszélnek, s egyre több tudatos fogyasztót tudhatunk a ténylegesen magyar és tisztességes termékek mögött. Munkánkat a jelenlegi gazdasági és adórendszer nem segíti, mert a munkabérek alacsonyan tartása, a hatalmas járulékterhekkel, az ilyen típusú tudatos fogyasztás ellen hat, mert az igazi értékteremtő, több kézi munkával, odafigyeléssel készült termék, bizony, most még drágább.

A termelők között is akad tisztességtelen, ez a mi (fogyasztók) dolgunk, kiszűrni a rendszerből. Időbe telik, de megéri.

Szabadkai Andrea
Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület programvezető